„A náci író, akit mindenkinek olvasnia kell!”

Ez az (egyébként egy Guardian-cikkből átvett) egyik idézet, amiről a 21. Század Kiadó úgy gondolta, hogy rá kell nyomtatnia Knut Hamsun Pán című regényének újrakiadására. A másik egy Karl Ove Knausgård-citátum. A kiadó szempontjából két tökéletes választás: egy provokatív; és egy önmagában ugyan nem sokat mondó, de az egyik aktuális irodalmi szupersztártól származó szövegrészlet – van-e olyan irodalomrajongó, akik ezek hatására a könyvesbolt polcán hagyja a Pánt?

Continue reading “„A náci író, akit mindenkinek olvasnia kell!””

A Knausgård-jelenség

Karl Ove Knausgård-t aligha kell bemutatni bárkinek, aki kicsit is érdeklődik a kortárs irodalom iránt. Ha valaki nem is olvasott még tőle semmit, nagyon valószínű, hogy legalább az áprilisi budapesti Könyvfesztivál kapcsán akkor is hallotta a nevét, vagy látta a kiplakátolt fotóját – ő volt ugyanis a rendezvény díszvendége. Dedikálásán tömött sorban álltak az emberek, a magyarul most megjelent negyedik Harcom-kötetről rendezett pódiumbeszélgetésen pedig akkora tömeg volt, amekkorára láthatóan a szervezők sem voltak felkészülve. Pedig számíthattak volna rá, mert Knausgård-t nem csak nálunk, hanem nagyjából világszerte olyan népszerűség övezi, ami a szépirodalomban nem túl gyakori. Nem túlzás azt állítani, hogy a kortárs szépirodalom egyik rocksztárjával van dolgunk.

Continue reading “A Knausgård-jelenség”

Let’s have a meeting about too many meetings

David Graeber-nek 2013-ban megjelent egy cikke a Strike! magazinban On the Phenomenon of Bullshit Jobs címmel. A szöveg akkora siker lett – az eredetit körülbelül egymillióan olvasták, és rengeteg nyelvre lefordították -, hogy a(z egyébként antroplógus) szerző tovább foglalkozott a témával, aminek eredményeképpen tavaly megjelent a Bullshit Jobs – The Rise of Pointless Work, and What We Can Do About It című könyve.

Continue reading “Let’s have a meeting about too many meetings”

Seszínű

monokrom

Jasper Fforde 1961-ben született brit író Monokróm (Shades of Grey) című regénye 2009-ben jelent meg, magyarul idén adták ki. Méghozzá egy mutatós borítóval: a színek, a betűtípus, a grafika egyaránt kiemelkedik a magyar sci-fi és fantasy kiadás mezőnyében megszokott, tisztelet a kivételeknek, nem túl magas színvonalából.

Continue reading “Seszínű”

Most mit (t)egyek?

dieta.jpg

Amikor egészségügyi okokból nemrég el kellett kezdenem a 160 grammos szénhidrátdiétát, az első reakcióm a kétségbeesés volt. Az orvostól semmilyen részletes instrukciót, gyakorlati tanácsot, mintaétrendet nem kaptam; és mivel korábban sosem diétáztam, magáról a 160 grammos szénhidrátdiétáról is csak nagyon vázlatos fogalmaim voltak. Az interneten ma már minden fentvan, lehetne mondani, és ez persze igaz is. A probléma pont az, hogy tényleg minden – és annak az ellenkezője is. Nem hiszem, hogy létezik olyan téma, különösen egészségügyi vonatkozású, amiről öten nem tízfélét állítanak a neten. Tapasztalat és hozzáértés hiányában pedig mi alapján döntsd el, hogy kinek van igaza?

Continue reading “Most mit (t)egyek?”

Terrorra éhesen

IMG_20190310_091551_429

Ha egy valóban izgalmas, szórakoztató, jó értelemben véve könnyű olvasmányt szeretnél, mindenképpen olvasd el Alma Katsu Éhség című regényét. Ez a recenzió erről a könyvről fog szólni – előtte azonban, látszólag érthetetlen, de valójában nagyon is nyilvánvaló okokból, pár szó egy másik szerzőről, és néhány másik könyvről.

Continue reading “Terrorra éhesen”

#CSEND – Susan Cain két könyve az introverzióról

kedvenc könyveim

Aki sokat olvas, annak bizonyára ismerős a probléma, amivel akkor szembesül, amikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc könyve. Egyetlen ilyet nagyon nehéz lehetetlen megnevezni. Én erre a kérdésre azt a választ szoktam adni, hogy a kedvencem például Susan Cain Csend és Csendes erő című könyve.

Continue reading “#CSEND – Susan Cain két könyve az introverzióról”

Két gyerekkönyv nehéz témákról

Elég sok gyerekkönyvem van, de belegondolva, nincs köztük egy klasszikus sem. Sokkal jobban érdekelnek a kortárs szerzők könyvei, különösen, ha a témájuk és/vagy az illusztrációjuk is felkelti az érdeklődésemet. A következőkben két olyan kötetről lesz szó, melyeket – bár az illusztációjuk is nagyon tetszik – elsősorban a témaválasztásuk miatt tartok fontosnak.

Continue reading “Két gyerekkönyv nehéz témákról”

Fehér alapon fehér négyzetek

ilyeenistudok.jpg

A művészettörténet sosem tartozott azok közé a témák közé, amik az átlagosnál jobban érdekeltek volna. Szívesen jártam néha kiállításokra, volt ezek között olyan is, ami nagyon megfogott, de hogy művészettörténetről olvassak, az nem nagyon jutott eddig eszembe. Ezt változtatta meg, legalábbis ami az 1945 utáni művészettörténet iránti érdeklődésemet illeti, Martos Gábor “Ilyet én is tudok” című könyve.

Continue reading “Fehér alapon fehér négyzetek”

A kommunista Budapest nőjének Instagramja

A Fortepan (fortepan.hu) egy hatalmas, körülbelül százezer fotót tartalmazó online archívum, ami 2010-ben jött létre magánkezdeményezésre. Az azóta folyamatosan bővülű gyűjtemény darabjait bárki ingyen letöltheti és felhasználhatja. Ez az adatbázis az alapja a tavaly nyáron indult, kétnyelvű (magyar és angol) Fortepan-könyvek sorozatnak, aminek első kötete (Elfelejtett Budapest) után A pesti nő címen immár a második része is kapható.

Continue reading “A kommunista Budapest nőjének Instagramja”