Miért szeretek sci fi-t olvasni?

sf.jpg

Azt tervezem, hogy időről időre lesznek a blogon olyan posztok, amik nem konkrét könyvekről, hanem egy-egy, az irodalommal kapcsolatos általánosabb témáról szólnak. Ezek a többinél kötetlenebb stílusban megírt és személyesebb szövegek lesznek. A célom az velük, hogy megmutassam, az irodalomról nem csak szigorú, száraz, merev stílusban lehet beszélni. Fogadjátok szeretettel a sorozat első részét!


Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert az átlagnál többet olvasok, nem nagyon szeretem, amikor megkérdezik, hogy ki a kedvenc íróm és mi a kedvenc könyvem. Erre a kérdésre ugyanis nem tudok válaszolni. Vagyis tudok, de azt is biztosan tudom, hogy három éve mást válaszoltam volna, és három év múlva is mást fogok. Tehát kedvenc szerzőim/könyveim mindig aktuálisan vannak attól függően, hogy az adott életszakaszban milyen témák, milyen megközelítési és feldolgozási módok állnak közel hozzám. Persze van egy-két szerző és könyv, ami az átlagosnál hosszabb ideig képes megőrizni a helyét a “kedvencek ligájában” – akár még olyan is, akit/amit eddig akárhányszor nyilatkoznom kellett a témában, mindig megemlítettem. Hogy izgalmasabb legyen, egy példát mondok: Nádas Péter azóta a szívem csücske*, amióta az első dolgot elolvastam tőle, és bár jelenleg nem tudom elképzelni, hogy bármikor kikerüljün a pikszisből, mégsem lehetek biztos benne, hogy ez egyszer nem fog mégis bekövetkezni.

Ezért amikor felteszik nekem a kedvenceimre vonatkozó kérdést, általában azt válaszolom, hogy most éppen X és Y tetszik nagyon, mostanában olvastam ezt meg azt, és nagyon tetszettek; de egyébként viszonylag sokféle dolgot olvasok, bár vannak témák/műfajok/zsánerek, amik a többinél jobban érdekelnek, meg néhány olyan is, amit csak azért olvasok néha, mert kellemetlennek érzem, hogy egyébként teljesen hidegen hagy.

Az előbbi kategóriában nagyon régóta helye van a sci fi-nek.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy időben sokat hallgattam, hogy csak a kemény borítós könyv a könyv. Aki bármi mást olvas, vagy akár csak arra vetemedik, hogy egy könyvesboltban megálljon olyan polc előtt, amin a kritikus százalék alatt van a keményborítós könyvek aránya, az hozzá nem értő proli. A puhafedeles könyveknek nem csak a borítója igénytelen, hanem az is, ami a borítók között van. Komoly ember ilyesmit nem olvas.

Úgyhogy én elkezdtem ilyesmit olvasni.

Hogy épp sci fi-t, az tulajdonképpen véletlen. Megideologizálhatnám, próbálhatnék mélyfúrást végezni a személyiségemben, hogy megtaláljam az űrhajókhoz, terraformáláshoz, mesterséges intelligenciához, és hasonló témákhoz való vonzódásom okát. De az igazság az, hogy nem emlékszem, miért pont a sci fi-polcról emeltem le az első puhafedeles könyvemet (és egyébként arra sem, hogy pontosan melyik kötet volt az). Az viszont biztos, hogy az elsőt követte a második, azt a harmadik, és így tovább – mígnem rövidesen azon kaptam magam, hogy a sci fi-polcon egyre nehezebben találok olyan könyvet, amit még nem olvastam.

Az első dolog, ami miatt az egész annyira megtetszett, az nyilván az volt, hogy szótakoztatónak találtam. Akkoriban sok olyan kortárs szerzőt olvastam, akikről a környezetem áradozott, én viszont nem értettem, hogy mi a jó bennük. Alig értettem valamit abból, amit olvasok. Öncélúnak és művészieskedőnek éreztem a szövegeket, de közben butának is éreztem magam, amiért nem tudom őket értékelni. Ekkor talált meg a sci fi, ami egyszeriben élménnyé tette az olvasást. Végre volt kedvem kinyitni az éppen aktuális könyvemet, sőt, alig vártam, hogy olvashassak. A történetek magukkal ragadtak, kíváncsi voltam a végükre, izgultam a szereplőkért. Ilyenfajta kapcsolatom szöveggel azelőtt nemigen volt. Azóta egyébként nagyon sok más jellegű könyv is ugyanilyen hatással volt/van rám, és azt hiszem, arról van szó, hogy egyes szerzőket (például Kundera, Krasznahorkai, Moravia) túl korán kezdtem el olvasni. Sosem állítanám, hogy ezek rossz írók, akik rossz könyveket írtak, egyszerűen csak én találkoztam velük olyan életkorban/szakaszban, amikor (még) nem volt meg a kulcsom hozzájuk. Mindenesetre nekem a sci fi adta meg először azt az éményt, hogy olvasni jó.

A másik ok, amiért megszerettem ezt a zsánert az az, hogy rájöttem: amennyire szórakoztaó, sokszor annyira tartalmas is. Idővel az a fajta sci fi vált a kedvencemmé, ami különböző társadalmi helyzetekre, problémákra reagál abban a fantáziavilágban, amiben játszódik. Érdekesnek találom azt is, ahogy a sci fi-ben vezérmotívumként sokszor megjelennek olyan témák, amik az emberiséget az adott időszakban komolyan foglalkoztatják (így volt, amikor sok sci fi-t írtak különböző bolygók lakhatóvá tételéről; máskor pedig arról, hogy a robotok átveszik az uralmat az őket létrehozó emberek felett). A sci fi tehát egyáltalán nem feltétlenül bugyuta műfaj, amiben űrcsatákon kívül semmi más nem történik.

A konklúzió tehát az, hogy szerintem olvassatok sci fi-t! Én biztosan fogok a továbbiakban is, sőt, hamarosan érkezik a blogra egy recenzió is a témában. Addig is írjátok meg kommentben, ti miért (nem) szeretitek ezt a műfajt!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s