Ez talán sznobizmus, de fenntartással kezelem azokat a könyveket, amiket a borítón egy aktuálisan menő, másik író ajánlgat – márpedig A hatalom borítóján Margaret Atwood, a mostanában agyonhype-olt A szolgálólány meséje szerzőjének méltató szavai olvashatók.A sztori szerint a történelem egy pontján a nőkben felébred a képesség, hogy az ujjaiból elektromosságot bocsásson ki, amivel fájdalmat tud okozni, sőt, akár gyilkolni is képes. Ennek hatására a nők világszerte, a létező összes típusú szervezetben átveszik a hatalmat.
Összességében tehát a változások négy olyan rendszeren (egyház, maffia, politika, média) kerülnek szemléltetésre; melyekről talán kijelenthető, hogy egyébként férfiak által dominált részei társadalmunknak.
Másmilyen-e a világ, ha nők irányítják? Ez a könyv lényegi kérdése, és (spoiler nr.1), a válasza rá egyérteműen – és szerintem helyesen – az, hogy nem. A hatalom ugyanúgy erőszakos és elnyomó, ha nők, mint ha férfiak kezében összpontosul. Másként fogalmazva: a hatalom ugyanazt teszi az emberrel, biológiai nemtől függetlenül. A társadalom semmivel sem békésebb, mindössze helyet cseréltek a különböző oldalakon lévő szereplők: itt a férfiak elleni nemi erőszak a gyakoribb, a férfiakat csonkítják meg, a férfiaknak kell csoportokba szerveződve az érdekérvényesítésrt és az egyenlő képviseletért küzdeniük, a férfiak életét nehezítik törvényi erőre emelt diszkrimnatív szabályozásokkal.
A könyv üzenetével, hogy a hatalom semmivel sincs jobb helyen a nőknél, mint a férfiaknál, teljesen azonosulok; csakhogy számomra ez egy triviális állítás, és mint ilyen, azt várom el, hogy igazán érdekes szöveg szülessen róla (mert az üzenet önmagában nem hat rám, hiszen természetesnek veszem). Ez a szöveg ezt a mércét nálam nem üti meg – kivéve egyetlen ötletet.
Ez az ötlet önmagában érzékletesebb, mint a regény fennmaradó 95%-a.
