Két gyerekkönyv nehéz témákról

Elég sok gyerekkönyvem van, de belegondolva, nincs köztük egy klasszikus sem. Sokkal jobban érdekelnek a kortárs szerzők könyvei, különösen, ha a témájuk és/vagy az illusztrációjuk is felkelti az érdeklődésemet. A következőkben két olyan kötetről lesz szó, melyeket – bár az illusztációjuk is nagyon tetszik – elsősorban a témaválasztásuk miatt tartok fontosnak.

A mesékben/gyerekeknek szóló történetekben általában minden szép és jó – vagy legalábbis szépre és jóra fordul. A gonosz megbűnhődik, a jó (miután sikeresen kiállja a szükséges próbatételeket) elnyeri méltó jutalmát, a szerelmesek boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nem megkérdőjelezve az ilyen, hagyományos témájú és felépítésű történetek potenciális jelentőségét a gyerekek számára; nagyon fontosnak és izgalmasnak tartom az olyan gyerekirodalmat, ami mer a megszokottól eltérő szereplőkkel, módon és támákban megszólalni. Szerencsére ma már sok ilyen könyv elérhető, megkönnyítve ezzel a dolgunkat, ha egy gyerekkel olyan szokatlan, vagy akár egyenesen nehéz témáról szeretnénk beszélgetni; mint például a tetoválás, a kiközösítés, a válás, az alkoholizmus, a betegség, a szegénység, a menekültek – és még sorolhatnám.

Az első könyv, amit meg szeretnék említeni, Tóth Krisztina Anyát megoperálták című, Hitka Viktória által illusztrált kötete.

anyat megoperaltak.jpg

Tóth Krisztinától nem áll távol olyan témákról gyerekkönyvet írni, amikről nem annyira szokás, gondoljunk csak A lány, aki nem beszélt című kötetére, ami egy örökbefogadott lányról szól; vagy az Orrfújós mesére, ami azt meséli el, hogy egy fertőző takony-család beköltözik egy óvodás kisfiú orrába (majd “kilakoltatják” onnan). Az Anyát megoperálták témája a mellrák. A könyvben egy óvodás kislány meséli el a saját szemszögéből azt a folyamatot, amin anyukájának keresztül kell mennie a mellrákkal való küzdelem során: orvoshoz járás, mellműtét, kemoterápia. Az Anyát megoperálták több szempontból is fontos: egyrészt mert egy, még a felnőttek számára is nehezen feldolgozható téma áll a középpontjában, és így hasznos mankó lehet azoknak a szülőknek, akik hasonló élethelyzetbe kerülve beszélgetni szeretnének gyermekükkel arról, ami a családra vár. Másrészt ebben a történetben a szülő – a legtöbb, gyerekeknek szóló tartalommal ellentétben – nem szuperhős, hanem egy problémákkal küzdő, sebezhető lény. Végül, a könyv harmadik nagy erénye a humora. Talán furcsának tűnhet, hogy egy rákról szóló szöveg humoros, és persze nem is arról van szó, hogy Tóth Krisztina bármiből gúnyt űzne, vagy bármit bagatellizálna. E helyett az elbeszélői nézőpontból adódó humorról van szó, tehát csupa olyasmiről, ami azért kerülhetett egyáltalán a szövegbe, mert annak mesélője egy gyerek. Egy példával szemléltetve mindezt: amikor a főszereplő megtudja, hogy az édesanyját meg fogják műteni, megállapítja, hogy mivel tudja, hogy a szülei szeretik az operát, ahol hangosan énekelnek, akkor ezek szerint az operáció alatt az orvosok is hangosan fognak énekelni az anyukájának. Az ehhez hasonló, végig jelenlévő humor szépen, az ízléstelenséget messziről elkerülve oldja az egyébként súlyos és komor hangulatot, ami a témának magának velejárója.

A másik könyv, amit szeretnék megemlíteni, Elekes Dóra műve, az alkoholizmus témáját feldolgozó A muter meg a dzsinnek.

a muter meg a dzsinnek.jpg

Talán felmerül, hogy minek a gyerekeknek az alkoholizmusról könyvet írni, ez a téma nem nekik való – csak hát az sem nekik való, hogy alkoholista szülő(k) mellett nőjenek fel, és amíg ez egy igencsak valós élethelyzet, addig az irodalomnak, beleértve a gyerekirodalmat is, kötelessége erről is szólni. Az elbeszélő a A muter meg a dzsinnek esetében is egy gyerek, egy alkoholista nő lánya – az ő szemszögéből ismerhetjük meg, hogy milyen az élet egy állandóan imbolyogva járó, hosszabb-rövidebb időre eltünedező anya mellett. A szöveg ez esetben is humoros, de ez egy másfajta humor, mint ami az Anyát megoperálták lapjain megelevenedett. Ebből a humorból nem lehet nem kihallani a kínlódást, amit a gyerek a miatt él át, hogy nagyon szeretné szeretni az anyját, de annak alkoholizmusa miatt ez igen megerőltető a számára. Különösen szívszorító az arról szóló részeket olvasni, melyekben a történéseket elbeszélő kislány különböző öndestrukciós tevékenységeit (szándékos száguldozás a görkorcsolyával, önmaga pengével vagdosása) adja a maga eltartó, már-már könnyed stílusában az olvasó tudtára. A kötet illusztrációit Kun Fruzsina készítette, koncepciója pedig az, hogy a hagyományos, képi jellegű vizualitás mellett a szöveg egyes részei is magát a történetet megjelenítő, értelmező tényezővé váljanak – ami által ráadásul a kötet olvasása még ingergazdagabbá válik.

A mesék legfontosabb szerepe tulajdonképpen sosem az volt, hogy menekülőutat biztosítsanak a gyerekek számára a valóságból való kilépésre. Épp ellenkezőleg: a mese elsődleges funkciója, hogy a gyerekeket felkészítse az életre – kilépés helyett belépni segítsen nekik a valóságba. Ezért fontos, hogy a kortárs gyerekirodalom minél több valódi problémát, ún. kényes kérdést, tabutémát dolgozzon fel. Ezt a feladatot mind Tóth Krisztina, mind Elekes Dóra könyve tökéletesen ellátja.

Tóth Krisztina: Anyát megoperálták
Illusztrálta: Hitka Viktória
Móra Könyvkiadó, 2015
2499 Ft

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Illusztrálta: Kun Fruzsina
Csimota Gyerekkönyvkiadó, 2015
1990 Ft

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s