Terrorra éhesen

IMG_20190310_091551_429

Ha egy valóban izgalmas, szórakoztató, jó értelemben véve könnyű olvasmányt szeretnél, mindenképpen olvasd el Alma Katsu Éhség című regényét. Ez a recenzió erről a könyvről fog szólni – előtte azonban, látszólag érthetetlen, de valójában nagyon is nyilvánvaló okokból, pár szó egy másik szerzőről, és néhány másik könyvről.

Dan Simmons az egyik első oka volt, hogy megszerettem a sci fi-t. Négy kötetes Hyperion-sorozata valószínűleg örökké a kedvenc olvasmányaim között marad, amit elsők között ajánlok, ha valaki azt kérdezi, szerintem mit vegyen a kezébe, ha jó sci fi-t szeretne olvasni. Majdnem ugyanennyire szeretem Terror című regényét, ami talán többeknek ismerős, ha máshonnan nem, az – egyébként elég jól sikerült – AMC-s sorozat miatt (Egyébként úgy tudom, a Hyperion-ciklus megfilmesítése is időről időre felmerül.). Simmons annak ellenére is közel zseniálisat alkotott itt is, hogy a zsáner ezúttal egy kicsit komfortzónán kívüli neki: a Terrort történelmi horrorként szokás aposztrofálni, alapját ugyanis egy valós esemény, John Franklin 1845-ös, az Északnyugati átjáró felkutatására indított expedíciója adja. Franklin hajói az út során befagynak a jégbe, szenük és élelmiszerkészleteik vészesen apadni kezdenek, a tengerészek között betegségek terjednek, ráadásul – és ez már Simmons fantáziájának szüleménye – valami hatalmas és vérengző dolog folyamatosan a jégbe fagyott hajók körül ólálkodik, és sorra vadássza le az egyre gyengébb és kétségbeesettebb matrózokat. Ez egy több, mint 700 oldalas könyv, de az ember szinte észre sem veszi, és végez vele. Letehetetlenül izgalmas, a feszültséget végig fenntartó, topkategóriás szórakoztató irodalom.

Ezek után nyilván nagyon ambivalens érzéseim voltak, amikor tudomást szereztem Alma Katsu Éhség című regényéről, amit nagyon sok helyen a Terrorhoz hasonlítanak. Nagyon utálom, amikor egy szerző egy másik szerző bizonyos sikereit látva elhatározza, hogy meglovagolva az eredeti ötletet ő is “ír egy olyat”. Az ilyen könyveket általában messziről elkerülöm. Eleinte itt is ez volt a szándékom, aztán mégis megvettem az Éhséget, aminek valószínűleg az az oka, hogy a Terror annyira tetszett, hogy nem tudtam ellenállni egy hasonlóan jónak ígérkező, könnyen olvasható, de értékes könyvnek.

A két regény között valóban rengeteg párhuzam vonható. A Simmons-könyhöz hasonlóan az Éhség is egy valós történelmi eseményt vesz alapul, ráadásul szinte évre pontosan ugyanabból a korszakból: a kiindulópont itt a Donner-karaván története. Ez a majdnem 100 főből álló szekérkaraván amerikai pionírokból (főleg családokból, de néhány egyedülálló férfiból is) állt, akik a Missouri államban található Independence-ből indult útnak Kaliforniába 1846-ban. Ez az út alapesetben 4-6 hónapot vett igénybe, a Donner-karaván azonban egy addig kevésbé feltérképezett útvonalat választ, valamint hatalmas hóviharba is keveredik a hegyek között, így a kedvezőtlen körülmények miatt csak jóval lassabban tud haladni. A késlekedés miatt élelmiszerkészleteik rohamos fogyásnak indulnak, így kénytelenek ráfanyalodni a kannibalizmusra, a karavánt alkotó egyes családok között egyre erősödnek a konfliktusok, ráadásul – és ez már Katsu fantáziájának szüleménye – egy rejtélyes, vérengző valami követni kezdi őket, és sorra szedi az áldozatait elsősorban a csoporttal utazó gyerekek közt.

Ismerős?

Na igen, a recept gyakorlatilag egy az egyben ugyanaz, minta Terror esetében. Végy egy valóban megtörtént, és már önmagában érdekes (egyes elemeiben rejtélyes) történelmi eseményt, tanulmányozd jó alaposan, használd fel a történtek és szereplők nagy részét, majd az egészet egészítsd ki fiktív karakterekkel és egy hátborzongató, akár természetfeletti részlettel, amire teljes körű, racionális magyarázatot az egész szövegben végig ne adj. Olyan történetet dolgozz fel, amiben az események alakulása miatt a szereplők a külvilágtól izolálódnak, mert ez megteremti számodra a lehetőséget, hogy a karakterek közti viszályok kiéleződésének bemutatásával folyamatos feszültséget tarts fenn. Az időjárási körülmények legyenek embert próbálók, az élelem fogyjon el, az sem árt, ha betegségek kezdenek terjedni.

Ez egy elég egyszerű, de gyakorlatilag tökéletes recept egy izgalmas szöveghez, feltéve ha az ember megtalálja a megfelelő alapanyagot (alapsztorit) – ami a Terrorhoz hasonlóan az Éhség esetében is teljesül. Alma Katsu ötösre teljesíti a feladatot: egy önmagát olvastató, nagyon izgalmas könyvet hoz össze. Bár végig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon ha a Terror nem létezne, akkor is megírta volna-e ezt a regényt, de azt el kell ismerni, hogy még ha Simmonstól “inspirálódott” is, legalább simán megugrotta a lécet. Az Éhségre csak azért nem tudom azt mondani, hogy topkategóriás szórakoztató irodalom, mert nekem valahol mindennel együtt is egy kicsit… lopás.

Alma Katsu: Éhség
Agave Könyvek Kiadó Kft., 2018
3780 Ft

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s