Most mit (t)egyek?

dieta.jpg

Amikor egészségügyi okokból nemrég el kellett kezdenem a 160 grammos szénhidrátdiétát, az első reakcióm a kétségbeesés volt. Az orvostól semmilyen részletes instrukciót, gyakorlati tanácsot, mintaétrendet nem kaptam; és mivel korábban sosem diétáztam, magáról a 160 grammos szénhidrátdiétáról is csak nagyon vázlatos fogalmaim voltak. Az interneten ma már minden fentvan, lehetne mondani, és ez persze igaz is. A probléma pont az, hogy tényleg minden – és annak az ellenkezője is. Nem hiszem, hogy létezik olyan téma, különösen egészségügyi vonatkozású, amiről öten nem tízfélét állítanak a neten. Tapasztalat és hozzáértés hiányában pedig mi alapján döntsd el, hogy kinek van igaza?

Ilyenkor aztán az ember még jobban kétségbeesik. Kapott egy orvosi utasítást, amit szeretne betartani, ezért egyből elkezd utánanézni, mit kell (t)ennie, de attól, amit talál, csak még jobban összezavarodik. Rengeteg kérdése van, és úgy érzi, senkihez sem fordulhat ezekkel. Az orvos azt mondta, hogy a diétát azonnal el kell kezdeni; mégis mindenhol azt írják, hogy csak fokozatosan érdemes áttérni az új étrendre. Fontos-e, szabad-e egyből a fehér cukrot kiiktatni, vagy az is megfelelő, ha fokozatosan egyre kevesebbet fogyaszt belőle az ember? A 160 grammos szénhidrátdiéta egyik alaptétele a meghatározott időközönként történő napi 5-6 étkezés, nulla nassolással ezek között az étkezések között. Mennyire életbevágó 7 és 8 között reggelizni? Az egész diéta hatékonyságát elrontja, ha az ember fél 9-kor reggelizik (mert akkor tud), vagy az a lényeg, hogy az étkezések egymástól milyen időbeli távolságban következnek be? Valóban mindent tönkrevág-e 1-2, szigorúan szénhidrátcsökkentet falat bekapása két étkezés között, ha az ember nagyon éhesnek érzi magát? Szabad enni avokádót (mert nagyon alacsony a szénhidráttartalma), vagy sem (mert túl zsíros)? Mi a helyzet a halakkal? Egyesek szerint aranyat érnek, mások a magas higanytartalmukkal riogatnak. Az édesburgonya nagyon divatos a diétázók körében, ugyanakkor a szénhidráttartalma szinte azonos a sima krumpliéval, ami pedig az egyik fő mumus – ha az egyiket lehet enni, akkor a másikat miért nem? És talán a legfontosabb és legégetőbb kérdés: akkor mégis mit ehetek?

Nyilván a legjobb mindezt szakembertől megkérdezni, ám egyrészt odáig eljutni korántsem egyszerű: tapasztalatom szerint a diabetológiákra (legyen szó akár magánrendelésről) több hónapos várólisták vannak. A diétát pedig addig is el kell kezdeni.

Nekem ebben az élethelyzetben nagy segítség volt Vrábel Krisztina 160 napos szénhidrátdiéta – Villámgyors vacsorák című könyve. Azért ezt vettem meg elsőként, mert azt nagyjából tudtam, hogy reggelire, tízóraira és uzsonnára mit tudok/szeretnék enni, a főétkezésekhez viszont nagyon kevés ötletem volt. Azóta több receptet kipróbáltunk belőle, és mindegyik bevált. Ahogy a könyv címe ígéri, a fogások valóban gyorsan elkészíthetők; és ami nagyon fontos, nem szükséges hozzájuk semmilyen extravagáns, drága alapanyag. Nyilván a köles, a quinoa, vagy a vöröslencse valamivel többe kerül, mint ha az ember mindenhez krumplit enne – nem lehet letagadni, hogy egy ilyen életmódváltás megkövetel némi anyagi áldozatot. Ez sajnos megkerülhetetlen, ám ha arra gondolunk, hogy az egészségesebb táplálkozás valójában egy befektetés; ami az egészségügyi költségeink csökkenésének formájában később meg fog térülni, akkor könnyen beláthatjuk, hogy megéri.

A könyv külön fejezetekben tartalmaz például leves-, saláta-, főétel-, sőt, desszertrecepteket. A felvonultatott ételek sokszínűek, változatos alapanyagokból készülnek, így könnyen összeállítható belőlük többféle menü. Ez nekem nagyon tetszett, mert a diéta elején az egyik legnagyobb félelmem azon kívül, hogy nem tudtam elképzelni, mit fogok enni, az volt, hogy még ha rá is találok egy-két dologra, amit ehetek, azokon kívül mást majd nem szabad. Vrábel Krisztina könyve nagy segítség annak felismerésében, hogy továbbra is számos alapanyag közül válogathatok.

A recepteken kívül a könyv tartalmaz egy általános áttekintést is a 160 grammos szénhidrátdiéta alapelveiről. Ezt én eleinte naponta többször végigolvastam, hogy bevésődjön, és hogy minél hamarabb automatizmussá váljon. Ez sikerült is, sőt, nem mellesleg a sok ismételgetésnek köszönhetően mostanra egészen hozzászoktattam magam a gondolathoz, hogy nincs fehér cukor, fehér liszt, készételek, nassolás, eltúlzott adagok, van viszont napi többszöri zöldség, desszertnek gyümölcs, vagy cukormentes sütemény, és így tovább.

Nyilván számos hasonló kiadvány elérhető, és persze az interneten is lehet a témában hasznos és hiteles dolgokat találni (még ha, továbbra is fenntartom, sok is az egymásnak ellentmondó információ). Nekem mindenesetre nagyon fontos mankó, egy szuper alap volt ez a könyv a 160 grammos szénhidrátdiétám elején; ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki egyelőre elveszettnek érzi magát a gyors és lassú felszívódású szénhidrátok labirintusában.

Vrábel Krisztina: 160 grammos szénhidrátdiéta – Villámgyors vacsorák
Central Könyvek, 2018
3900 Ft

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s